Tévé tudósok már a kezdetektől

Van rá lehetőség, hogy a tévénézés hozzájáruljon családja egészségéhez. De a készülék bekapcsolása – vagy akár kikapcsolása – önmagában nem elég. Csakúgy, mint gyermeke étrendjén és bilire szoktatásán, tévénézési szokásain is dolgozni kell. És nincs jobb időszak az egészséges tévé szokások kialakítására, mint a kisgyermekkor.

Indítson aktív tévénézéssel a kezdetektől

Legyenek aktív nézők.

Ne sugározza azt az üzenetet, hogy a tévé az, ami meggátolja az embereket abban, hogy beszéljenek egymással. Ehelyett változtassa a tévézést kiindulóponttá a kíváncsiság serkentésére aziránt, hogy a dolgok hogyan működnek és hogyan néznek ki. Bár azok a gyerekek, akik nagyon kicsik, nem rendelkeznek a megfelelő kognitív képességekkel a műsorok elemzéséhez, meg tudják osztani reakcióikat Önnel. Szoktassa hozzá a gyermekét ahhoz, hogy beszélgetnek arról, amit tévénézés közben lát és hall, ahelyett hogy passzív lenne.

Ne feledje, hogy a közös tevékenység a legfontosabb.

A beszélgetés, a játék, az ölelés és a szocializáció más formái az egyik legfontosabb része gyermeke fejlődésének. Amikor csak lehetséges, illessze be ezeket az interakciókat a tévézési időbe. Még az egymás mellett ülés film- vagy műsornézés közben is hozzájárul az együttlét érzéséhez, annak megerősítése helyett, hogy a tévézés magányos tevékenység. Ha nincs ideje tévét nézni gyermekével, keressen számára alternatívákat, például a testvérekkel vagy barátokkal való játékot. Otthonában tartsa a tévé készüléket (készülékeket) közösségi helyeken, távol a hálószobáktól.

Legyen oka a tévé bekapcsolására.

Próbálja elkerülni, hogy a tévénézés állandó háttértevékenység legyen otthonában. Csak akkor kapcsolja be, ha kifejezetten meg akar nézni valamit és kapcsolja ki, ha vége a műsornak. Az egyik legjobb módja annak, hogy segítsen gyermekének megérteni, a tévé hasznos információ- és a szórakoztatási forrás lehet az, ha az Ön viselkedése példaként szolgál. Mondhatja hangosan: „A műsornak vége. Ideje valami mást csinálni.”

Legyen sok oka a tévé kikapcsolására.

Tanítsa meg gyermekének, hogy ő – és nem a non-stop műsorsugárzás – irányítja a tévénézést. Segítsen neki elfogadni a számtalan jó okot a hang elnémítására, vagy a tévé kikapcsolására: a mással való beszélgetés, a szabadban való játék, a bukfencezés, egy dal éneklése, egy kép rajzolása. A fenti okok közül néhány olyan tevékenység is lehet, amit gyermeke egy tévészereplőtől látott. Mondja ki a végszót és kezdjen egy új tevékenységbe.

Tudja, mit kell tennie, ha gyermeke intenzíven reagál egy tévében látott dologra, és hogy melyek lehetnek a reakció fejlődésbeli gyökerei.

Ha gyermeke rémült, egy ölelés, a kedvenc plüssállata vagy takarója megnyugtatóbb lehet, mint egy ésszerű megjegyzés, például: „Nincs ok a félelemre.” Ha gyermeke agresszíven viselkedik, fizikai vagy színlelt erőszakot utánoz, tiltsa le a hozzáférést olyan műsorokhoz és filmekhez, amelyek durván viselkedő szereplőket ábrázolnak. Ha gyermeke bizonyos játékokat vagy ételeket követel, amelyeket a reklámokban látott, a kereskedelmi műsorok korlátozása csökkentheti ellenállhatatlan vágyait. Ha gyermeke megreked egy műsornál vagy filmnél és azt kéri, újra és újra játssza le, tartsa észben, hogy valószínűleg valamit épp megért, ami nem káros. Ha gyermeke izgatott lesz, és ki szeretne próbálni valami újat, amit egy szereplő csinált, próbálják ki, feltéve, ha biztonságos és ideális esetben, ötletes is.