Tv és filmek: Kiskamasz

Ha tévéről van szó, a kételkedés hatalma az egyik leghasznosabb eszköz, amit kiskamasz gyermekének kezébe adhat. Segítsen neki megérteni, hogy minden tévéműsor emberek által létrehozott alkotás, ahelyett, hogy elfogadná a képernyőn látottakat objektív valóságnak. Egy hirdető egy tévé sorozatot azért választ, mert az fellendíti egy termék értékesítését. Egy rendező egy bizonyos fajta forgatókönyvet választ ki egy lebilincselő történet elmeséléséhez. És egy producer befolyásolhatja, hogyan szerkesszék a képeket, a közönség nagyobb érdeklődése és a pénzügyi siker érdekében.

Minél inkább bátorítja kiskamasz gyermekét arra, hogy megkérdezze hogyan, miért és milyen okból készítettek egy műsort, annál kifinomultabban tudja majd a tévéműsorokat értelmezni.

8 módszer arra, hogy gyermekét aktív nézővé tegye

1) Segítsen gyermekének kritikusan reagálni azzal kapcsolatban, amit a tévében lát.

Kezdjen párbeszédet azzal, hogy megkérdezi gyermekét, hogyan érez („Szeretnél a szereplő helyében lenni?”), azt gondolja-e, hogy a műsor az életét tükrözi vissza („Ismersz valakit, aki így néz ki, vagy így viselkedik?”), vagy hogy mennyit tud a tévéműsor gyártásról („Mit gondolsz ez a színész volt, vagy egy kaszkadőr?”). „Feleseljen” a tévével, ha egy műsor értelmetlen, vagy egy reklámbéli állítás a valóságtól elrugaszkodó.

2) Hangsúlyozza ki, milyen elemekből áll egy műsor.

Használjon egyszerű, filmes kifejezéseket, amikor megfigyelik, hogy a szereplők hogyan beszélnek (a nyelv „párbeszéd”), hogyan élnek (az otthonok, az iskolák és a munkahelyek csak „díszletek”), és hogyan viselkednek („főcselekmény, mellékcselekmények, bizonytalan befejezések és fordulatok”). Emelje ki az olyan gyakorlatokat, mint a nevetés-hangsávok használata vagy az élő közönség a félórás szitkomokban; az egyórás drámákat átszövő mellékcselekményeket; a nem realisztikus elemeket a „valóság”show-kban; vagy a domináns nézőpontot, amely egy dokumentumfilmet vezérel.

3) Meséljen kiskamasz gyermekének a tévéműsorok készítése és a hirdetések közötti szoros kapcsolatról.

Kérje meg gyermekét, hogy gondolkodjon el a műsor vonzerejéről, és a termékekről, amelyeket a műsor közben reklámoznak. Rákérdezhet egy bizonyos reklámra: „Szerinted ki nézi ezt a műsort? Mit próbálnak a kereskedők eladni? Milyen érzéseket váltott ki belőled ez a reklám?”

4) Ösztönözze gyermekét arra, hogy cselekedjen, ne csak nézzen.

Ha egy műsorban valami érdekli gyermekét, biztassa arra, hogy többet megtudjon róla egy könyvből, vagy egy weboldal megtekintésével az adott témában. Hogy kiderítse, a műsorban szereplő gondolat megfelel-e a valóságnak, elvégezhet egy kísérletet, vagy megkérdezheti tanárát. Küldhet egy levelet is valamelyik tévécsatornának vagy producernek, háttér-információt kérve.

5) Tudja meg, hogy gyermeke mit tart valóságnak.

Nincs mód arra, hogy kiderítse, kiskamasz gyermeke mit gondol azokról a dolgokról, amelyeket lát vagy hall a tévében, hacsak meg nem kérdezi. Tudja meg, hogy irreális képet kap-e arról, hogy az emberek hogyan viselkednek, hogy mit tart egy konfliktus legjobb megoldásának, és milyen kapcsolatokat alakít ki önmaga és a tv- és reklámszereplők között.

6) Legyenek kész javaslatai, ha gyermeke azzal áll elő: „Unatkozom!”

Ha gyermeke hajlamos a tévét kapcsolgatni, amikor unatkozik, ajánljon neki valami más tevékenységet helyette: írhat egy levelet a producernek vagy a csatornának arról, hogy mit szeret és mit nem egy műsorban vagy a csatornában. Segítsen gyermekének elkészíteni saját tartalék tevékenység-listáját ahelyett, hogy szokásszerűen nézi a tévét. És ne felejtsen el saját magának is írni egy listát!

7) Vegye rá a családját, hogy szüneteltesse a tévénézést.

Próbálják ki, hogy egy hétig nem néznek tévét, vagy például a családi vakáció alatt a normális esetben megtekintett műsorokra se kapcsolják be a tévét. Beszélgessenek egymással erről. Beszéljék meg, hogyan változtathatnák meg a családi tévénézési szokásokat.

8) Tartsa mozgásban gyermekét.

Ha a tévénézés csökkenti gyermeke fizikai aktivitását, alakítson ki egy új napi gyakorlatot, amely megmozgatja.