Tv és filmek: Általános iskolások

Hat- vagy hétéves korban a gyermekek elkezdik megérteni, hogy az embereknek különböző a véleményük. Nyolc- vagy kilencéves koruk körül elkezdik felfedezni, hogy az embereknek különböző „belső életük” van – azaz valakinek lehet egyfajta véleménye, de mégis cselekedhet másként. Ez a két fejlődés lehetővé teszi gyermeke számára, hogy újfajta módon kezdjen el gondolkodni a televízióról és a történetmesélés egyéb formáiról.

Ahelyett, hogy gyermeke a készülék előtt bambulna, aktív nézővé válhat. Hogyan? Úgy, hogy megtanul kérdéseket feltenni arról, amit lát vagy hall. Még ha nem is tudja mindenre a választ, elmélkedjen gyermekével együtt a műsoron, amit együtt néznek. Ezáltal megtanulja, hogy a tévéműsoroknak nem kell ilyennek vagy olyannak lenniük, hanem minden műsor számos, emberek által hozott döntés végeredménye.

8 módszer arra, hogy gyermekét aktív nézővé tegye

1) Tegyen fel gyermekének kérdéseket arról, amit lát és hall a tévében.

Használja ki azt a kontrollhelyzetet, amit a videómagnó, a DVD lejátszó biztosít. Vagy használja ki a reklámszüneteket arra, hogy „miért” és „hogyan” kérdéseket tegyen fel ahelyett, hogy eldöntendő kérdéseket tenne fel: Vajon miért akarta az író, hogy a szereplő ezt mondja? Megfigyelted, hogy az ijesztő zene pont akkor szólalt meg?

2) Beszélgessen gyermekével arról, hogy miért kedvel bizonyos szereplőket.

Gyermeke esetleg példaképeket keres. Nem fogja tudni, hogy miért tart bizonyos szereplőket szimpatikusnak, amíg nem beszél vele arról, hogy mit tart bátornak, csodálatra méltónak vagy okosnak: Kit ismerünk, aki ilyet tesz? A szereplő valóban csodálatra méltó, vagy csak lazának tűnik?

3) Ösztönözze gyermekét, hogy saját képeket készítsen.

Emlékeztesse gyermekét, hogy minden képet – a tévében, weboldalakon vagy a busz oldalán – emberek készítenek. Azután folytassa azzal, hogy kihangsúlyozza, ő is tud képeket készíteni. Vegye rá, hogy készítsen fényképeket, fessen, rajzoljon vagy firkálgasson - bármit, ami arra sarkallja, hogy elképzelt történeteket meséljen el. Tartson ceruzákat, zsírkrétát és más művészeti alapanyagokat az asztal közelében, hogy gyermeke ki tudja fejezni azokat az ötleteket, amelyek tévénézés közben jutnak eszébe. Ez az első lépés afelé, hogy segítsen általános iskolás gyermekének a képzőművészet értékeinek első kézből történő felfedezésében.

4) Engedje, hogy gyermeke a filmek és a tévé kulisszái mögé pillanthasson.

Általános iskolás gyermeke esetleg nem veszi észre, hogyan használják a rendezők a kameraszögeket, a digitális animációt, a kaszkadőröket, a miniatűr modelleket, a sminket, a jelmezeket és más eszközöket a fiktív történet létrehozásához. Beszélgessenek együtt ezekről az elemekről. Gondolkodjanak el rajta, hogyan készültek a különböző műsorok.

5) Segítsen gyermekének „tartalék” tevékenységek kialakításában –beleértve a fizikai jellegűeket is.

Ahelyett, hogy össze-vissza váltogatna a csatornák között, tanítsa meg gyermekét a műsor előzetes kiválasztására. (Ön is próbálja ehhez tartani magát!) Segítsen gyermekének néhány „hosszú távú” tevékenységet elkezdeni – gyűjtemény, puzzle, album – amelyekhez visszatérhet, ha unatkozik. Ha a tevékenység asztalt vagy egy speciális polcot igényel az anyagok tárolására, különítsen el olyan helyet, amelyet nem kell majd megbolygatnia.

6) Hangolja gyermekét a tévé hangjára.

Tegyen fel általános iskolás gyermekének ehhez hasonló kérdéseket: Milyen zenét használnak – és mikor? Milyen a különböző szereplők hangja? Hogy használják a csendet? (A lehetséges válaszok között van a várakozás kialakítása; annak bemutatása, hogy valaki süket; a hangulat megváltoztatása).

7) Változtassa játékká a „megfigyelést”.

Próbálja ki, hányféle hangot vagy akcentust, hányféle ruhatípust vagy helyet tud Ön és gyermeke azonosítani. Ez jó módszer lehet egy, a sztereotípiákról szóló párbeszéd elindítására; ki látható a tévéképernyőn? Ki hiányzik?

8) Kerülje az olyan műsorokat, amelyeknek szereplői erőszakot alkalmaznak a problémák megoldására.

Amikor egy szereplő kiüti, kirúgja vagy kiharapja magát a bajból, hívja fel erre gyermeke figyelmét. Kérje meg, hogy mondjon más módszert a kérdés megoldására, például a tárgyalást vagy vitát. Magyarázza meg, hogy az erőszaknak nagyon súlyos következményei vannak, de a rajzfilmek ezeket ritkán mutatják.